A szineszno lanya Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Biztos nem volt k�nnyq szerelmet sz�nlelni a r�t kis kacs�nak!
Hogy sz�ven sz�rta megint ez a cs�f szó, megint milyen �lesen l�tta
maga elQtt G�tz g�nyos mosoly�t �s hideg istenem, milyen hideg
pillant�s�t. Hogy hihette el, hogy szereti, Q, aki azelQtt annyira le-
n�zte! �ldozat volt a r�sz�rQl �s s�lyos �nmegtagad�s, hogy szerel-
met sz�nleljen! De r�k�nyszer�tette a sz�ks�g, hisz okvetlen�l gaz-
dagon kellett nQs�lnie. H�t ez�rt vette akkor olyan f�lv�llról az Q
szeg�nys�g�t, hiszen tudta, hogy k�sz�b�n �ll a nagy �r�ks�g.
P meg hitt neki. �s boldog volt, hogy a f�rfi szereti, a szeg�nys�-
ge ellen�re is. �s kimutatta hat�rtalan szerelm�t, teljesen �tadta neki
a sz�v�t. Milyen terhes lehetett ez a f�rfinak! Istenem, micsoda gya-
l�zat, milyen borzalmas sz�gyen! Hazugs�g, hazugs�g volt minden!
Eva felny�g�tt rettenetes k�nj�ban, s �gy �lt ott, mintha tonn�nyi
s�llyal nyomn� a f�ldre a borzalmas felfedez�s. Hazugs�g volt min-
den: a l�nyk�r�s, a szerelmes szavak azon az est�n, �s hazugs�g
minden, ami ezut�n j�tt. Testest�l-lelkest�l odaadta mag�t egy f�rfi-
nak, aki nem szereti. Lovagiass�gból nem mondta meg neki az es-
k�vQ ut�n, hogy csak a p�nze kellett. �s nyilv�n h�l�s is volt egy
kicsit, hogy megszabadulhatott a gondjaitól. K�nyszerqs�gbQl volt
gy�ng�d, �s �rzelmeket sz�nlelt, amelyeket egy�ltal�n nem �rzett.
Mennyire nehez�re eshetett!
Eva hirtelen f�lpattant, v�gsQkig f�lzaklatva. A levelet g�rcs�sen
szorongatta a mark�ban. A f�rdQszob�ba futott, egy sz�kre omlott, �s
m�g egyszer �tfutotta a levelet, mintha minden szav�t �r�kre az el-
m�j�be akarn� v�sni. V�g�l �nk�ntelen mozdulattal az �kszeres do-
boz�ba z�rta, nem is tudva, mit tesz, majd �lettelen�l egy nyug�gyra
roskadt. �r�k hosszat hevert mozdulatlanul, szinte b�nultan, de az
agya vadul dolgozott. Mit tegyen h�t ezzel a borzalmas bizonyos-
s�ggal?
Megmondja G�tznek, hogy megtal�lta a levelet, �s tudja m�r,
hogy mi�rt vette feles�g�l? A foga is vacogott a gondolatra. Nem,
erre Q nem k�pes. Oda�llni el�, �s az arc�ba mondani, hogy �tl�tott a
hazugs�g�n, �s tudja, hogy sz�nlel�ssel �s csal�ssal hód�totta meg
szeg�ny, v�dtelen sz�v�t, �s sz�gyent, bqntudatot l�tni azon az im�-
dott istenem, milyen hQn im�dott arcon! Nem, sz�zszor is nem!
De �ppilyen lehetetlen volt az is, hogy tov�bb �ljen mellette ezzel a
bizonyoss�ggal a sz�v�ben, sz�nlelve, hogy mit sem tud, hogy hisz
m�g a szerelm�ben. �s ezerszer is lehetetlen iszony� gondolat!
eltqrni a hazug gy�ng�ds�g�t. De h�t akkor mit tehet?
Elsz�kj�n? Woltersheimban a sz�p, cs�ndes halastó csak Qt v�r-
ja... Hogy cs�b�totta ez a gondolat! Akkor jó lenne, nyugalom lenne,
nem kellene t�bbet a borzalomra gondolni, mely sz�tszaggatja a sz�-
v�t! Hisz mit v�rjon m�g az �lettQl, ha G�tz szerelm�ben nem hihet
m�r? De nem! Azt sem lehet. A sz�lei megszakadna a sz�v�k! �s
Q... G�tz? Tal�n nem sejten� meg, mi qzte a hal�lba a feles�g�t? Ak-
kor az Q �let�nek is v�ge volna, hisz annyira nem lelkiismeretlen,
hogy nyugodtan �ljen ezut�n tov�bb! Nem, ezt nem teheti G�tzcel,
ann�l jobban szereti... Jaj, gyal�zat, hogy most m�g forróbban, gy�t-
relmesebben szereti, mint eddig!
Mit tegyen, mit k�ne tennie? Hol tal�l kiutat ebbQl a zqrzavarból?
Hov� menek�lj�n sz�gyen�vel, gy�trelm�vel? Hov� a hazug gy�n-
g�ds�gek k�nja elQl?
G�tz, G�tz! A f�rfi nev�t ny�gte vergQdve k�nj�ban, majd
f�legyenesedett, szem�ben vad zavarodotts�g l�ngolt.
A nap lemenQben volt, sugarai r�zs�t estek a szob�ba, ahov� las-
san bek�szott m�r az alkony. Eva f�lpattant, g�piesen lesim�totta a
haj�t. Nem b�rta tov�bb a szob�ban, �gy �rezte, a falak hal�lra szo-
rongatj�k. Kirohant a folyosóra.
Szembej�tt a komorn�ja, k�rdezte, nem parancsol-e valamit. Eva
megr�zta a fej�t, �s tov�bbment. Az elQcsarnok sark�ban �ld�g�lt
ugyan egy szolga, de �ppen elbóbiskolt, �gyhogy senki sem vette
�szre a t�voz�s�t. A komorna lement a szuter�nbe, csevegni a sze-
m�lyzet t�bbi tagj�val, s egykettQre elfeledkezett �rnQj�rQl.
Eva lerohant a hegyoldalon, be az erdQbe. Alvaj�ró módj�ra maga
el� meredve l�pdelt az erdei �ton. Azt�n let�rt róla, s bevette mag�t a
bozótba. Jólesett, hogy arc�t csapkodj�k az �gak, s hogy erQnek ere-
j�vel k�nytelen utat t�rni a sqrqben. Nem tudta, mióta bolyong a bo-
zótban, sem azt, hogy hol van �ppen. V�gk�pp kimer�lve �llt meg, s
arcra vetette mag�t a puha fqben.
Sok�ig hevert itt v�gkimer�lts�gben, tomp�n, �rz�ketlen�l, mint a
sebes�lt vad, amely mag�nyos helyre vonul meghalni. Nem �rz�kelte
sem a teret, sem az idQt. Csak akkor riadt f�l, amikor f�lelmetesen
megd�rd�lt az �g, �s ork�nszerq vihar t�rt ki. Ijedten kapta f�l a fe-
j�t, �s n�zett k�r�l. Sqrq �jszaka volt m�r. Nagy, neh�z cseppekben
eleredt az esQ.
Lassan f�lt�p�szkodott, s k�zzel-l�bbal tapogatózva elindult. Vil-
l�m vak�totta el, hatalmasat csattant az �g, azt�n d�rg�tt-vill�mlott
m�r megszak�t�s n�lk�l. Az esQ rend�letlen�l szakadt, m�r az eg�sz
ruh�j�t �t�ztatta. Vakt�ban tapogatózott tov�bb. Gyakran �tk�z�tt
fat�rzsnek, botladozott, egyens�ly�t vesztve kapott valami fogódzó
ut�n. Pz cs�rtetett el elQtte, mókus ugrott �t a feje f�l�tt. F�lelmetes
volt az �jfekete erdQ, s Ev�t retteg�s fogta el. Futni kezdett, szem�t a
s�t�ts�gbe meresztve.
HideglelQsen borzongott, a ruh�ja csuromvizesen tapadt reszketQ
t�gjaira, finom kis cipQje is �t�zott. Holtf�radtan v�nszorgott tov�bb,
amikor v�gre azon vette �szre mag�t, hogy ki�rt az erdQbQl, s egy
�tra tal�lt. Megk�nnyebb�lten sietett volna tov�bb, de ebben a pilla-
natban eltqnt a l�ba alól a f�ld, s belezuhant valami �rokba. Olyan
szerencs�tlen�l esett, hogy felsikoltott a f�jdalomtól. Megprób�lt
f�lkelni, de hi�ba.
�les f�jdalom has�tott a jobb l�b�ba, mozdulni sem b�rt. Ny�gve,
lihegve erQlk�d�tt, de v�g�l k�nytelen volt megadni mag�t a testi �s
lelki gy�trelmeknek. Mozdulatlanul hevert �s az�rt foh�szkodott,
hogy a jó Isten engedje meghalni. V�g�l jót�kony eszm�letlens�g
szabad�totta meg r�vid idQre k�njaitól.
XVII.
G�tz a v�rakoz�sok ellen�re m�r t�zkor el tudott szabadulni a v�-
rosból. Ugratt�k is miatta a t�bbiek, hogy ennyire s�rgQs a dolga, de
Q nem zavartatta mag�t. Apósa, aki szint�n r�szt vett a gyql�sen,
Woltersheimig k�s�rte, onnan egyed�l hajtatott tov�bb. A vihar ad-
digra m�r elvonult. Tiszta, csillagos �gbolt borult a f�ld f�l�, s�t�tt a
hold. G�tz utas�totta a kocsist, hogy siessen. Rem�lte, m�g �bren
tal�lja Ev�t, �s elQre �r�lt az asszony �r�m�nek, hogy hamarabb j�tt
vissza, mint rem�lte.
A kocsis v�ratlanul meg�ll�totta a lovakat az �t k�zep�n. G�tz f�l-
riadt kellemes �lmodoz�s�ból.
Mi t�rt�nt, Seifert? Mi�rt �lltunk meg?
A kocsis h�trafordult.
Ott az �rokban egy ember fekszik, feh�r ruh�ja van.
Na de Seifert, csak nem k�s�rteteket l�t? Tal�n poharazgatott
egy kicsit?
Sz�njózan vagyok. N�zzen csak oda a m�ltós�gos �r! Asszony
kell legyen, az elQbb ny�g�tt egyet. Valami szerencs�tlens�g t�rt�nt
itt!
Most m�r G�tz is l�tott arrafel� valami feh�rs�get. Kiugrott a ko-
csiból.
Gyorsan ide a l�mp�t! Gyer�nk, Seifert, vil�g�tson! L�ssuk csak,
mi van itt!
Seifert megindult a l�mp�val az ura ut�n. G�tz az asszony f�l�
hajolt. V�gre az arc�ra esett a f�ny. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Odnośniki