[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Lutz papi annyira megszerette azt a fiút. A féltékenység azonban majdnem
olyan utálatos érzés, mint az irigység, el kell tiporni. Ez az ostoba, kiállhatatlan
érzés tehát, amely mindig elfogta, valahányszor a fényképet nézegette, de már
akkor is, ha Hans Dornaura gondolt, nem volt más, mint aggodalom, hogy az a
másik kiszoríthatja Qt Lutz papi szívébQl. EttQl aztán igazán nem kell tartania.
Lutz papi mindig szeretni fogja Qt, Hans Dornauval együtt is. Ha amaz tényleg
ki akarná túrni Qt Lutz papi szeretetébQl, akkor neki is megmagyarázná ezt.
Magától értetQdQ gondolat, hogy Hans is ugyanúgy szereti Lutz papit. Hiszen
mindenki szereti, aki csak ismeri! Félre tehát ezzel a buta
aggodalmaskodással!
Ezzel bátran újra Hans Dornau arcába nézett, és a szeme szikrát szórt:
Ide figyelj, ha nem viselkedsz rendesen, akkor hallani sem akarok rólad,
majd meglátod, Hans Dornau! Hans Dornau? Milyen különös név& de
tulajdonképpen egész jól hangzik.
Dolores nagyot sóhajtott, mivel egyébként oly nyugodt kedélye hirtelen
valami nyugtalanítóval kényszerült megbirkózni, és visszatette a képet a
többihez. Honnan is sejthette volna, hogy Hans Dornau hasonlóan tisztázatlan
érzésekkel nézegeti az Q képét, amit bácsikája mutatott neki, hogy újra meg
újra belopódzik Lutz bácsi szobájába, hogy megnézhesse, persze a legnagyobb
titokban, nehogy a többiek észrevegyék.
A lázas készülQdés közepette gyorsan teltek a napok. A németországi utazás
már küszöbön állott. Lutz Rodenberg idQnként kissé nyugtalanul simogatta
meg Dolores fejét, és a tekintetét fürkészte.
Vajon nem érzed-e áldozatnak, kicsim, hogy Németországba kell jönnöd
velem? Vajon tetszeni fog-e ott neked?
Ahol te vagy, Lutz papi, és ahol neked tetszik nevetett a leány ott
nekem is tetszik, hiszen tudod.
Mindig aggódom egy kicsit, hogy meg tudsz-e majd ott szokni, és még
jobban aggódnék, ha nem mondogatnám magamnak, hogy javadra válik, ha
ebbQl a Sivár pusztaságból más körülmények közé kerülsz. Túl magányos hely
ez egy fiatal leánynak, itt meg vagy fosztva az ifjonti örömöktQl. Igazán itt az
ideje, hogy emberek közé menj, másképp örökké egy kis vadóc maradsz.
Doloresnek ugyan mindeddig semmi sem hiányzott, és azt sem tudta, hogy
sok mindent meg kell tanulnia még ahhoz, hogy igazi hölgyként léphessen a
nagyvilágba, de nem ellenkezett az apjával. Hívogatta a messzeség, hívogatta a
nagyvilág, a világ, amelyben Hans Dornau élt, noha egy kicsit félt is ettQl a
világtól.
Ha nem derült volna ki, hogy ártatlan vagy nézett az apjára ha a
hatalmas örökség nem szólított volna Németországba& akkor örökre itt
maradtál volna a birtokon?
Nem, Dolo rázta a fejét Lutz papi megígértem édesanyádnak, hogy
tizenhét éves korodban magammal viszlek Európába. Helena legszívesebben
Németországra gondolt volna, de nem ragaszkodott hozzá, mivel akkoriban
úgy hittük, hogy kerülnöm kell a hazámat. De mennyire örült volna, ha csak
sejti, hogy egyszer Németországba utazunk! A tizenhetedik születésnapod után
minden évben egy idQre a nagyvilágban a helyed. Anyád így akarta. És most
magától így alakult. Eljutsz édesanyád szülQföldjére. Örülsz egy picit?
Nagyon örülök a szép utazásnak, a sok új élménynek, a rokonságodnak.
Vajon megkedvelnek-e majd?
Jaj, Dolo nevetett a férfi , ugyan miért ne kedvelnének téged?
A vadócságom miatt! sóhajtotta Dolores.
Talán éppen ez fog nekik tetszeni. Egyébként nagyon is hamar le fogod
vetkQzni. Végtére is az anyád lánya vagy, és sok mindent megtanultál tQle. Ami
apró külsQségekben még hiányzik, azt az emberekkel való érintkezés során
hamar elsajátítod, és ha becsúszik valami kis hiba, Eva Maria a maga
szeretetteljes módján állandóan a segítségedre lesz, hogy leszokj róla. Szilárd
meggyQzQdésem, hogy mindenki nagyon megszeret, és te is nagyon örülsz
majd, hogy közülük való vagy. Talán egyáltalán nem is akarják, hogy
bármilyen tekintetben megváltozz. Minden kérdéseddel nyugodtan fordulj
Eva Mariához, tQle csupa jót tanulhatsz. Csak ne félj semmitQl!
Mindenesetre iparkodni fogok, hogy elnyerjem a tetszésüket, és ha nem
sikerülne, akkor segítesz nekem. Ugye, nem haragszol majd, ha butaságokat
csinálok?
Buta kicsi Dolóm vonta magához meghatottan a leányát Rodenberg
ne félj már annyira! Hiszen csak apróságokról van szó, ami fontos, azt kirázod
a kisujjadból! Eva Máriától egykettQre ellesel mindent, és az emberek a
szívükbe zárnak, ismerem a fajtámat. Senki sem fog haragudni rád, a
legkevésbé én.
És& Hans Dornau sem? szaladt ki Dolores száján.
Miért pont Q? rázta a fejét csodálkozva Rodenberg.
Hát, mert talán nem akarja, hogy te szeress engem. Nem te mondtad,
hogy nagyon megszerettétek egymást?
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Odnośniki
- Start
- Courths Mahler Jadwiga Diana
- A wollini noverek Hedwig Courths Mahler
- A szineszno lanya Hedwig Courths Mahler
- Belinda McBr
- LITERATURA I KULTURA PO 1989 ROKU
- 1918 His Family by Ernest Poole
- Sanders Glenda Isadora
- Clayton Donna Jezioro utkane z mgieśÂ‚
- Hoover Colleen Hopeless 02 Losing Hope
- 472. Harlequin Romance McMahon Barbara Podwójna radośÂ›ć‡
- zanotowane.pl
- doc.pisz.pl
- pdf.pisz.pl
- teen-mushing.xlx.pl