Molloy Samuel Beckett

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

58
megf�l�s�d�tt. Megcsin�lta Qket. Lefekszem mondta. Mindenki lefek�dt. Egy-k�t óra m�lva fel
kell kelnie mondtam bereteszelni a kaput meg az ajtókat. Most m�r csak d�ntse el Q, �rdemes-e
lefek�dni. Megk�rdezte, elQrel�thatólag mennyi ideig maradok t�vol. Tudta m�r, hogy nem egyed�l
megyek? Biztos. Amikor felment, hogy leh�vja a fiamat, �szrevehette a h�tizs�kot, ha a fiam nem
mondott is neki semmit. Fogalmam sincs mondtam. Azt�n l�tva, milyen �reg, sQt ami m�g
rosszabb, rohamosan �regszik, mennyire mag�nyos, �s folyton csak mogorv�n gubbaszt az �r�k�s
szeglet�ben, m�g hozz�tettem: Nem maradok el sok�ig, ne f�ljen. Majd sz�v�lyes szavakkal biztatni
kezdtem, legal�bbis �n sz�v�lyesnek sz�ntam Qket, hogy pihenjen, am�g nem vagyok itthon,
kapcsolódjon ki, l�togassa a bar�tnQit, �s h�vja is meg Qket. Ne sajn�lja a te�t meg a cukrot!
mondtam. �s ha esetleg p�nzre lesz sz�ks�ge, forduljon dr. Savoryhoz. A hirtelen t�madt kedvess�g
hev�ben kezet ny�jtottam neki, Q pedig sietve a k�t�ny�be t�r�lte a mag��t, mihelyt meg�rtette a
sz�nd�komat. A k�zszor�t�s ut�n nem engedtem el mindj�rt azt a v�r�s, puha kez�t. Hanem
megfogtam az egyik ujja hegy�t, magam fel� h�ztam �s megn�ztem. Ha lettek volna k�nnyeim,
ór�k hosszat ontom Qket arra a k�zre, Q meg biztos azt hitte, hogy tisztess�gtelen aj�nlatot akarok
tenni neki. Elengedtem a kez�t, fogtam a szendvicseket, �s kimentem.
Marthe m�r r�góta szolg�lt n�lam. Gyakran elutaztam. De m�g sohasem b�cs�ztam �gy tQle,
mindig csak sebt�ben, f�lv�llról, m�g ha hosszabb t�voll�ttQl kellett is tartanom, amirQl ebben az
esetben szó sem volt. N�ha egyszerqen elmentem, �s egy �rva szót sem szóltam.
MielQtt a fiam szob�j�ba mentem volna, a magam�ba mentem. A szivar m�g mindig a sz�mban
lógott, de a sz�p hamu lepottyant valahol. Megróttam magam e gondatlans�g�rt. Altatót kevertem a
tejbe. Nincs bocs�nat! M�r indulni k�sz�ltem, amikor tekintetem az �róasztalon l�vQ k�t albumra
esett. EltqnQdtem, ne vonjam-e vissza tilalmamat, legal�bbis ami a m�sodp�ld�nyok album�t illeti.
Az im�nt felj�tt ide a l�zm�rQ�rt. Sok�ig maradt. T�n kihaszn�lta az alkalmat, �s megkaparintotta
n�h�ny kedvenc b�lyeg�t? Az �sszeset nem ellenQrizhetem. Letettem a t�lc�t, �s sz�rópróbaszerqen
megn�ztem n�h�ny b�lyeget, az egym�rk�s, k�rminv�r�s Togót, a sz�p hajóval, az 1901-es,
t�zreises Nyassz�t �s egyp�r m�sikat. A Nyassz�t nagyon szerettem. Z�ld volt, zsir�fot �br�zolt,
amint egy p�lmafa koron�j�t legeli. A hely�k�n tal�ltam a b�lyegeket. B�r ez semmit sem
bizony�tott. Mind�ssze azt, hogy ezek a b�lyegek a hely�k�n voltak. Meg�t�l�sem szerint nem �llt
módomban megv�ltoztatni szabad �s vil�gosan kinyilatkoztatott d�nt�semet, mivel tekint�lyem
csorb�t szenvedne, sQt ne adj isten, �sszeomlana. M�lys�gesen sajn�ltam. A fiam m�r aludt.
Fel�bresztettem. Az undortól fintorogva ivott-evett. �gy k�sz�nte meg a jós�gomat! Megv�rtam,
m�g az utolsó csepp, az utolsó morzsa is eltqnik. A fal fel� fordult, �n pedig betakartam. Nem sokon
m�lott, hogy megcsókoljam. Egyik�nk sem szólt egy szót sem. Akkor nem volt sz�ks�g�nk
szavakra. Ritk�n fordult elQ, hogy besz�lt volna a fiam, ha nem k�rdeztem. �s ha k�rdeztem,
t�bbnyire lassan, vonakodva felelt. Bezzeg, a haverjai k�zt, amikor azt hitte, messze vagyok,
hihetetlen�l gyorsan pergett a nyelve. T�volról sem szegte kedvemet, hogy a jelenl�tem belefojtotta
a szót. Hallgatni �s f�lelni! Sz�z ember k�z�l egy sem k�pes r�, sQt nem is tudja, mit jelent.
Pedig a sz�nalmas, nevets�ges zajokon t�l olyankor hallatszik a vil�gegyetem �r�k csendje. Erre
akartam megtan�tani a fiamat. H�zódjon csak f�lre olyanoktól, akik azt hiszik, l�tnak is valamit, ha
kinyitj�k a szem�ket. Nem az�rt k�nlódtam, gy�trQdtem, veszQdtem, egzisztenci�t teremtve, nem
az�rt kuliztam, mint valami rabszolga, hogy a fiam ugyanezt tegye. L�bujjhegyen kimentem. El�g
sz�vesen j�tszottam v�gig a szerepemet.
Ha akkor �gy h�ztam az idQt, most mi�rt tenn�k �gy, mintha nagyon siettem volna? Ez csak �gy
v�letlen�l kics�szott a sz�mon. Nem is nagyon �rdekel az eg�sz. Mert most, hogy arról a napról
�rok, �jra az az ember vagyok, aki akkor sek�lyes nyugtalans�ggal t�lt�tte meg a napot, csak az�rt,
hogy elterelje róla a figyelm�t, hogy �gy �rezze, nem kell azt tennie, amit tennie kell. S ahogy
akkor �mmel-�mmal gondoltam Molloyra, ma �jjel vonakodva �rok róla. Motoszk�lt m�r bennem
egy ideje ez a vallom�s. Nem k�nnyebb�ltem meg tQle.
59
Keserq el�gt�tellel azt gondoltam, hogy nem �n leszek a felelQs, ha a fiam megd�glik �tk�zben.
FelelQss�g. Mindenkinek a mag��t. Ismerek olyat, aki nyugodtan alszik tQle.
�gy szóltam magamban: Valami megk�ti a kezemet ebben a h�zban. Olyan ember, mint �n, nem
felejtheti el menek�l�s k�zben, mi elQl menek�l. Lementem a kertbe, �s j�rk�ltam a majdnem teljes [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Odnośniki